Látogatás a dégi Festetics-kastélyban és az Ozorai Pipó-várkastélyban
Egy különleges, múltidéző napot töltöttünk Tolna és Fejér vármegye határvidékén, ahol a magyar történelmi emlékezet két kivételes ékszerdobozát – a Dégi Festetics-kastélyt és az Ozorai Pipó-várkastélyt – jártuk be. Ez a kirándulás nem csupán építészeti csodákról és tájképi kertekről szólt, hanem egy mélyebb belső utazás is volt: a nemzeti örökségünk, kultúránk és arisztokratikus hagyományaink megélésének, újraértelmezésének lehetősége.
A Dégi Festetics-kastély – a klasszicizmus visszafogott méltósága.
Dégre érkezve elsőként a lenyűgöző, angol tájképi park ölelésében álló Festetics-kastély tárult a szemünk elé. A magyar klasszicista kastélyépítészet egyik legkorábbi és legnemesebb példája ez, ahol az arányosság és mértéktartás olyan harmóniát sugároz, ami már önmagában békességet áraszt.
A kastély belső tereiben a közelmúltban megkezdett rekonstrukciók eredményeit is megcsodálhattuk: a nagyterem, a könyvtár és a festett mennyezetek az egykori életforma finomságáról meséltek. Különösen megindító volt számomra az a tudat, hogy a Festetics család nemcsak a magyar közélet és tudomány pártolója volt, hanem érzékeny kertkultúrával is rendelkezett – a parkban megbúvó vörös híd, a tavon álló klasszicista Hollandi-ház és a szabadon kanyargó ösvények mintha a lelkünk mélyebb rétegeiben is rendet tettek volna.
Ozora – egy olasz reneszánsz emléke Tolnában.
Dég után Ozorára vezetett utunk, ahol a Pipó-várkastély egészen más hangulatot árasztott. Itt nem a visszafogott klasszicizmus, hanem a késő gótika és a korai reneszánsz találkozása határozza meg az épület karakterét. Ozorai Pipó, az Itáliából érkezett hadvezér és Hunyadi Zsigmond udvarának jeles figurája, otthonának megépítésével egy darabka Toszkánát hozott a magyar síkra.
A belső udvar loggiás megoldása, a freskómaradványok és a kiállított tárgyak révén valósággal életre kelt a 15. századi főúri világ. Megérintett a tudat, hogy e falak között – a vár történetiségét idézve – királyi követek, hadvezérek, költők és birtokigazgatók járhattak egykor, s az a fajta történelmi szövet, amit az ember itt megtapasztal, nem pusztán ismeretet, hanem méltóságot is közvetít.
